Egész életünkben sokszor találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy egy döntési helyzetben valami „megsúgja”, hogy mi a helyes választás. A megérzések megjelenhetnek kisebb súlyú választásokban, mint például melyik utat vagy közlekedési eszközt válasszam, hogy időben érjek célba, vagy akár fontos egyéb munkahelyi és magánéleti kapcsolatokat befolyásoló döntésekben is. Sok esetben csak utólag jövünk rá, hogy jobban alakultak volna a dolgok, ha követjük, amerre a belső hang vezetett volna minket.
Ez a megérzés, belső hang nem más, mint az intuíció, ami fontos szerepet játszik abban, hogy milyen döntéseket hozunk, és hogyan tesszük azt.
Az intuíció latin eredeteként figyelembe vehetjük a tuere szótövet, mely annyit tesz „ránézni, figyelni valamire”, de az ebből származtatott intueri szót is, melynek jelentése „megfontolni”. A szó szótöve a latin intueri - "megnéz, megtekint, megfigyel" szóból ered. A közép-latin intuitio - "sugallat", "megérző képesség" szóból vezethető le a mai jelentése.
Az intuíció, és az, ahogyan működik, első ránézésre sokaknak megismerhetetlen, misztikus folyamatnak tűnhet. Kicsit olyannak, mintha a tudatos mérlegelés mellett „belelátnánk” a jövőbe, és mintegy előre tudnánk, mi vár ránk. Azonban, ha jobban belegondolunk, nem meglepő, hogy a racionális gondolkodás mellett az intuíció képességének is birtokában vagyunk: nap mint nap új ingerek milliói érnek minket, így az agyunk rengeteg olyan információt tárol, amelyekről gyakran nem is tudjuk, hogy tudjuk, mégis segítségünkre lehetnek olyankor, amikor egy döntést próbálunk meghozni.
Ezek az információk, gondolatok, érzések szinte észrevétlenül kerülnek felszínre olyankor, amikor egy-egy választást mérlegelünk: intuícióként.
Az intuíció váratlanul jön, de mindig a kellő pillanatban. Belülről jön, de általában külső hatás váltja ki. Hogy tényleg intuíció volt-e, ami vezérelt bennünket, az csak később derül ki. Nem mindegyik spontán ötlet, nem minden villanásszerű megérzés intuíció. Ha már nem gondolkozunk intenzíven egy adott dolgon, akkor keletkezhet az intuíció. Az intuíció során valamely ismeret közvetlenül "adja" magát, és így tévedéstől mentes tudást közvetít.
Daniel Kahneman, Nobel-díjas közgazdász áthidaló megoldásnak nevezi meg az úgynevezett professzionális intuíciót. Ennek lényege, hogy egyrészt rengeteg professzionális, logikai tudást és tapasztalatot halmoz fel az ember, másrészt emellett engedi, hogy intuíciója ezen felgyűjtött gyakorlati eszköztárából válassza ki az adott pillanatban legmegfelelőbb megoldást.
A szívét és az agyát egyaránt használja.
Mivel a gyakorlat teszi az embert, a professzionális intuíció megbízható kialakításához és használatához a sorozatos gyakorlás lehetősége és a visszajelzés megléte szükséges – mondja Kahneman.
Carl G. Jung, pszichoanalitikus szerint ez egyfajta ösztönös megértés, ami azt jelenti, hogy valamit teljes egészében megértettünk, anélkül, hogy meg tudnánk magyarázni mi és hogyan történt. Érzékenységről, beleérző képességről, sejtelemről, vagy tudattalan észlelésről beszélünk, ha az intuíciót körül akarjuk írni. Olyan folyamatok felfogása, amelyek a tudatunkon kívül történnek, és amelyeket a szellemünk felfog, mert fogékony rá.
A keleti vallások szerint az intuíció a valódi tudás egyetlen forrása. E szerint a könyvekből vagy tanítók, tanárok útján megszerzett tudás nem valódi tudás. Az mind csak világszemlélet, egyfajta tájékoztató jellegű tudás. Minden tudományágnak megvannak a maga korlátjai és tévedései. Az egyedüli, tévedhetetlen információforrás az intuíció. A buddhista és hindu mesterek úgy mondják, hogy "meg kell tanulni a belső szemmel látni és a belső fülekkel hallani".
Most nézzük meg, hogy hogyan is jelenik meg az intuíció, vagyis az ösztönös anyai megérzés a gyermeknevelés során?
A női lét egyik legfontosabb megélése az anyai minőség. Ez már a várandóssággal kezdődik. Amikor életünkben először látunk meg egy pozitív terhességi tesztet, jó esetben első érzésként az öröm jelenik meg. Utána persze előjöhetnek a félelmek is, mint például hogyan fog megváltozni az életem, mi lesz a karrieremmel, a párkapcsolatommal, hogyan fogom bírni a várandóssággal/terhességgel járó fizikai és lelki változásokat, melyik orvost és prevenciós szűrési lehetőséget válasszam, hogyan tudom megszülni a gyermekemet és végül, de nem utolsó sorban hogyan lesz belőlem ANYA?
Mikor fogom megérezni az anyai ösztönt?
Vannak nők, akik már kislány koruk óta anyának készülnek. Bennük már szinte gyermekkoruk óta jelen van a vágy mellett az anyai ösztönnek nevezett hozzáállás, amit már az anyává válásuk előtt mások gyermekeivel való találkozásokban megélhetik és használhatják.
Vannak, akikben nincs ilyen mértékben jelen, és azt várják, hogy majd a várandósság alatt biztos elő fog jönni. Sok esetben ez meg is jelenik és elkezdik intenzíven érezni, hogy mi lehet jó a méhükben növekvő gyermekük és ezáltal saját maguk számára is. Az intuíciójukra hallgatva pontosan érzik, hogy milyen ételre van szükségük, melyik táplálék kiegészítőt vagy preventív szűrési lehetőséget válasszák a sok ajánlott közül, hogyan és kivel szeretnének szülni, milyen mozgást csináljanak, mikor van szükségük pihenésre, meddig dolgozzanak és ha valamiben elbizonytalanodnak, tudják, hogy kihez fordulhatnak segítségért vagy tanácsért.
Vannak azonban olyan anyák is, akiknek még a várandósság alatt nem jelenik meg az anyai ösztön, és a szüléstől, illetve a gyermekükkel való első találkozástól várják ezt. Rengeteg információt lehet begyűjteni a szülésfelkészítő tanfolyamon, várandós tornán vagy jógán, születés heti vagy egyéb szakmai előadásokon és tanfolyamokon, amik segíthetik azt a folyamatot, aminek a végén a szülés és a születés élménye meghozza a várva várt érzést.
Azonban még mindig lehetnek olyan anyák is, akiknek hosszabb időre van szükségük, hogy az újszülött gyermekük gondozásában a mindennapi rutinok kialakítása mellett az anyai ösztönüket is merjék használni és meghallják, hogy mit mond az intuíciójuk.
Ez azért is egyre nehezebb az újdonsült anyukák számára, mert sok esetben mást mond a védőnő, a gyermekorvos, a nagymama, a barátnő vagy a gyermekágyas és szoptatási tanácsadó egy adott téma kapcsán, legyen az pelenkázás, szoptatás, hozzátáplálás, fürdetés, levegőztetés, mozgásfejlődés, alternatív oltások stb. Ezen kívül számos további ajánlás, iránymutatás, szakmai elv kering az interneten a fenti témákat illetően. Egyre nagyobb kihívás a rengeteg, sokszor egymásnak ellentmondó információ között eligazodni és eldönteni, hogy melyiket kövesse. Ehhez jönne jól az intuíció.
A cikk elején leírt definíciók alapján abban bízhatunk, hogy a hónapok alatt összegyűjtött információk és tapasztalatok segítenek az anyai ösztön kialakulásában, vagyis abban, hogy a szívből jövő üzeneteket jobban meg tudjuk hallani az elme okoskodása és félelmei mellett és egyszer csak meg fogjuk érezni, hogy mit is kell tennünk. És innentől fogva ez az intuíció fog segíteni, hogy jobban el tudjunk igazodni a gyermekek nevelése közben előforduló döntési helyzetekben, mind a betegségek kezelésében, mind a bölcsőde, óvoda vagy iskola választásakor, vagy a balesetek megelőzésénél, stb.
Amennyiben a cikk alapján kérdések merültek fel az intuíció kialakulása vagy használata kapcsán, keresd pszichológus kollégáinkat a DokiApp-ban!
Olvas el pszichológusunk másik írását is az anyaságról: Anyák napja margójára – avagy mi segít abban, hogy „elég jó” anyák legyünk?
Kommentare