A fogyasztói társadalom egyik nagy hozadéka a vásárlási láz. Főleg, mióta online is tudunk nézelődni, kosárba pakolni, és egy-két kattintással megvásárolni termékeket, talán még többet vásárlunk, olyan dolgokat is akár, amikről aztán kiderül, hogy nincs is feltétlenül szükségünk rájuk. Az egész éves vásárlási láz az év végi, Black Friday-jel kezdődő és a karácsonyi ünnepeken át tartó időszakban csúcsosodik ki.
De mi is történik ebben az időszakban? Mi áll a Black Friday, a karácsony, és az év végi akciók hatására történő vásárlási kényszer hátterében pszichológiai szempontból?
A FOMO (=Fear Of Missing Out), azaz a kimaradástól, lemaradástól való félelem az egyik, az érzelmeinken keresztül a viselkedésünkre erőteljesen ható jelenség, ami ilyenkor működésbe lép. A legtöbb hirdetés azt üzeni ebben az időszakban, hogy az adott termék egy rendkívül kivételes és nagyszerű ajánlat, ami ráadásul csak limitált ideig és/vagy darabszámban áll rendelkezésre. Ez az üzenet nagyon könnyen aktiválhatja bennünk a hiánytól és a nélkülözéstől való félelmet, ami egy evolúciós, velünk született félelem. Ha pedig ez az érzelem felülkerekedik, a racionalitásnak kevesebb szerepe marad. Az erőteljes érzelmek akadályozzák az információfeldolgozást, az agyunk kevesebb adattal tud ilyenkor dolgozni, és könnyebben hozunk ilyen esetben érzelmek fűtötte, spontán, kevésbé racionális döntést.
Nagy szerepet játszik a vásárlási kedv növelésében az a fajta vágykeltés is, amit a kereskedők alkalmaznak ilyenkor. Olyan termékek és szolgáltatások kerülhetnek ebben az időszakban a látókörünkbe, amiknek a megvásárlására korábban nem is gondoltunk – akár azért, mert túl drágának találtuk, akár azért, mert nem éreztük elengedhetetlenül szükségesnek őket. Az ajánlatokat azonban általában úgy fogalmazzák meg, hogy azt érezzük, nekünk is szükségünk van rá, hiszen ez kell a boldogságunkhoz – és általában ez egy kulcsmomentum az egész vásárlási láz feltüzelésében. Minden ember vágyik a boldogságra, ám sokan nem tudják pontosan megfogalmazni, mi is adná meg nekik ezt az érzést – ezt a fajta bizonytalanságot pedig remekül fel lehet használni arra, hogy konkrét termékekben öltsön testet a boldogság elérésének reménye.
Nem elhanyagolható szempont a csoporthatás sem. Tömegben a pozitív és a negatív érzések egyaránt felerősödhetnek; ez áll többek között annak a hátterében is, hogy miért tudnak tömegek olyan nagy pusztítást – vagy pozitív esetben kedvező változásokat, megújulást – elérni. Amikor egy csoport tagjai vagyunk, általában igyekszünk megfelelni a csoportnormáknak. Mindezt tesszük azért, hogy a csoport ne vessen ki magából minket, ne váljunk kívülállókká, kirekesztettekké.
Ennek a működésnek szintén evolúciós háttere van: az őskorban, ha valakit kivetett magából a közösség, az nagyjából egyet jelentett a biztos halállal.
Mindemellett meg kell említenünk a dopamin hormon szerepét is, amit a köznyelvben szokás boldogsághormonként, jutalomhormonként is emlegetni. Ez a vegyület fontos szerepet játszik az idegsejtek közötti kommunikációban. Dopamin szabadul fel a szervezetünkben többek között akkor, amikor elérjük egy célunkat, vagy valamit sikerre viszünk; amikor új dolgokat tanulunk, új élményeket szerzünk; a pozitív társas interakcióink során; illetve akkor is, amikor olyan tevékenységet végzünk, ami örömöt okoz, vagy jutalmazó. Egy finom étel elfogyasztása, szexuális együttlét – és bizony a vásárlás is lehet egy ilyen jutalmazó tevékenység. A vásárlás során kialakuló pozitív érzések azonban mulandóak – és sokszor éppen ez ösztönöz minket újabb vásárlásra, hiszen újra és újra át szeretnénk élni a kellemes érzelmeket.
Na de, ha ennyi minden befolyásol és ösztönöz minket vásárlásra – van-e bármi, amit tehetünk azért, hogy kivédjük a hirtelen felindulásból elkövetett költekezéseket?
A tudatosság fejlesztése mindenképp segítséget nyújthat, ha azt érezzük, hogy erős impulzusvásárlás környékez minket. Érdemes ilyenkor megállni pár pillanatra, és megnézni, hogy érezzük magunkat éppen. Mi a valódi motivációnk a vásárlás mögött, mire vágyunk valójában? Megnyugvásra, öngondoskodásra, esetleg önbizalomra? Van-e, lehet-e bármi más mód arra, hogy ezeket az érzéseket kielégítsük? Ennek mentén jó, ha felderítjük azt is, mik a triggereink: mi minden ösztönöz minket vásárlásra? Egy-egy érzelmi állapotunk? A másokkal való összehasonlítás? Valamilyen hiányérzet az életünkben? Mivel lehetne a valóban, közvetlenül a kiváltó okra reagálni?
A FOMO kifejezés talaján keletkezett egy másik, ehhez az állapothoz szintén kapcsolódó, ám azt pozitívba fordító fogalom is: ez a JOMO (=Joy Of Missing Out), ami a kimaradás felett érzett örömöt helyezi előtérbe. Ez a jelenség tulajdonképpen egy átkeretezési folyamat eredménye: amikor valamiről tudatosan lemondunk, az hosszú távon jutalmazó is lehet, például, ha arra gondolunk, hogy a megmaradt pénzösszeget mi másra, hasznosabbra használhatjuk fel később. A hangsúly itt is a tudatosságon van: azon, hogy mi magunk döntünk arról, hogy valamit nem vásárlunk meg – ez a tudatos döntés pedig erősíti az énerő és az énhatékonyság érzését, és végső soron az önbizalmat is.
Ha pedig úgy érezzük, a vásárlási szokásaink, valamint a vásárláshoz kapcsolódó intenzív érzések eluralkodnak felettünk, merjünk segítséget kérni! A DokiApp szakemberei mindenki számára rendelkezésre állnak, legyen szó orvosi vagy pszichológiai támogatásról.
Ha szeretnél szakemberünkkel konzultálni, kattints az alábbi gombra és látogass el a DokiApp felületére:
Comments