Márai Sándor azt írja „Az életbe nem lehet időnként kirándulni -, minden és mindenki egész embert kér, az élet is, a munka is.” Ismerős gondolat, érzés? Megfelelés, időhiány, szerepkonfliktusok, választások. Hiszem, hogy ezen stresszforrások minimalizálásával is lehet élni. A kérdés az, hogyan és mit tehetünk az egyensúly megteremtéséért.
A kétkeresős családmodell 20. századi elterjedésével egyre inkább előtérbe kerül a munka és a magánélet egyensúlyának fontossága a nők, az anyák életében. Míg a két világháború között a nők részvételi aránya a munkaerőpiacon mindössze 29 % volt, 2022. második felében ugyanez az arány már 75,9 %. Számos kutatási eredmény rámutat a nők munkavállalásának és a családfenntartás anyagi felelőssége megoszlásának előnyeire, azonban a családon belüli munkavégzés hagyományos, nemek szerint elkülönülő megosztása csak lassan változik. A háztartási munkák és a szülői feladatok terén sok családban még ma is jellemző az egyenlőtlenség, a nők szerepvállalása nagyobb, bár az apák aktív részvétele a gyermekeik és a család életében egyre jelentősebb.
A nők, a kisgyermekes anyák napi szinten zsonglőrködnek az idővel, és igyekeznek megfelelni többféle szerepelvárásnak: a munkahelyen határozott nőként, otthon gondoskodó anyaként és szerető feleségként, szuper háztartásvezetőként szeretnének helytállni, mindemellett egyre többen szánnak/szánnának időt a töltődésre, mozgásra, szórakozásra, pihenésre. Beleférhet-e mindez egy napba?
A legerősebb szerepkonfliktust kiváltó tényező pont az időhiány, valamint jelentős belső konfliktust szülnek az értékrendi különbségek is: Karrier vagy gyermekgondozás? Mit szólnak, ha a gyermekem 3 éves kora előtt visszamegyek dolgozni? Rossz anya vagyok?
A kutatások alapján a munka és magánélet területéről származó stressz, valamint a különböző szerepkonfliktusok negatívan befolyásolják a fizikai és mentális jól-létet, és hatást gyakorolnak az élettel való elégedettségre is. Ugyanakkor a munka családi életre gyakorolt pozitív hatásait is kimutatták már, vagyis a két életszféra között mind pozitív, mind pedig negatív kölcsönhatás jelen van, a munka is hatással van a családra és a család is a munkára. A családi életbe való bevonódás protektív tényező, egyfajta védőháló a munkahelyi stresszel, valamint a munkába való túlzott bevonódással szemben. A munkával való elégedettség pedig pozitív hatással van a jól-létre. Az élettel való elégedettség mind a jól-léttel, mind a családba való bevonódással pozitív kapcsolatban áll, így látható, hogy a munka és magánélet harmóniája kiemelten fontos a pszichés és mentális egészség szempontjából.
A szülői feladatok és háztartási munkák megosztásán kívül mi tehetünk annak érdekében, hogy a vágyott egyensúlyt megteremtsük, hogy a kérdést kijelentéssé alakíthassuk: gyermekgondozás, család és karrier?
A munka és a magánélet egyensúlya szubjektív, mindenki esetében egyedi és az élet három alapvető területén – munka, család, magánszféra – megjelenő igények kielégítését jelenti.
A harmónia és igényeink kielégítéséhez az első lépés az önismeret, a saját tűrőképességünk határainak felismerése. Jó, ha birtokában vagyunk, vagy fejlesztjük az olyan fontos skilleket, mint tervezés, szervezés, időstrukturálás, áthangolódás, rugalmasság, alkalmazkodóképesség és tanulékonyság.
A hatékony időfelhasználást segíti, ha egy hétig naplószerűen vezeti mennyi időt töltött munkával, a családdal, házimunkával, mozgással, egyéb tevékenységekkel. Áttekintve az időgazdálkodását, rájöhet hol billent meg az egyensúly, és mit tehet a megoldás érdekében pl. kérhet segítséget, delegálhat feladatot.
Az időgazdálkodás részeként tervezze meg a napjait és a hetét: írja be a naptáradba a munkával, a gyerekekkel, a férjével töltött időt és az énidőt is. A 80%-os eredmény már szupernek számít.
A munka és a szabadidő szétválasztása érdekében húzzon világos határokat az otthona köré, tudatosan határozza meg, hogy otthon mikor dolgozik, mikor vesz fel telefont, mikor válaszol emailekre. Lehetőség szerint ne vigyen haza munkát, és tanuljon meg nemet mondani.
Elég jól gondoskodik magáról? Gondolja át, hogyan gondoskodik a testéről, elméjéről, lelkéről, kapcsolatairól, munkájáról, az érzelmeiről és készíten öngondoskodási tervet. Erősítse meg azokat a területeket egy-egy apró lépéssel, amelyekről elfeledkezi
k.
A stressz az életünk természetes része, önmagában se nem jó, se nem rossz. A körülmények és az adott esemény értékelése, majd a stresszre adott válaszaink határozzák meg, hogy az adott életesemény végül pozitív vagy negatív hozadékkal jár számunkra. Az biztos, hogy annál stresszesebbnek élünk meg valamit, minél befolyásolhatatlanabb, bejósolhatatlanabb számunkra, minél nagyobb változást hoz az életünkben, és minél mélyebb belső konfliktusokat szül. A stresszre nemcsak a pszichénk, hanem a testünk is reagál, méghozzá automatikusan felkészít bennünket a veszélyhelyzetre, felgyorsul az anyagcserénk, a szívritmusunk, kitágulnak a pupilláink, megfeszülnek az izmaink, emelkedik a vérnyomásunk, nő a vércukorszintünk, szaporábban lélegzünk. Ezek a fiziológiai változások mind-mind minket szolgálnak, megküzdésre, harcra vagy menekülésre késztetnek, de ha a megküzdési próbálkozásaink eredménytelenek, ha nincsenek megfelelő eszközeink, az állandó készenlét felemészti a tartalékainkat, és egyre inkább kiszolgáltatottá válunk a betegségeknek. A mozgás és a mindfulness gyakorlatok sokat segítenek a stresszkezelésben. A mozgás köztudottan javítja a hangulatunkat, testünkben boldogsághormon szabadul fel, felélénkülünk. Abban is segít, hogy ne az aktuális problémáinkon rágódjunk. Néha az is elég, ha nagy köröző mozgásokat végzünk, hiszen a nagymozgások oldják a szorongást, az egyenletes, ritmikus mozgások pedig segítenek helyreállítani az egyensúlyunkat.
A feszültség csökkentését, átalakítását szolgálja a spirálgyakorlat:
Először vegyünk egy nagy levegőt, fújjuk ki, majd figyelmünket irányítsuk a bennünk kavargó zavaró, kellemetlen érzésre, gondolatra és az azzal járó testérzetekre. Figyeljük meg, hogy mit érez, hogyan jelez a testünk: hol van benne a feszültség vagy bármilyen kellemetlen érzet, pl. zsibbadás, bizsergés, szúrás. Képzeljük el a zavaró gondolatot vagy érzést úgy, mintha egy energianyaláb lenne, amely spirálszerűen forog. Figyeljük meg, hogy milyen irányú a forgás (óramutató járásával elletéses, vagy annak megfelelő).
Most képzeletben lassítsuk, majd fordítsuk meg a spirál mozgásirányát. Ha sikerült, vegyünk egy nagy levegőt és fújjuk ki. Ha a gyakorlat működik, akkor úgy érezzük, hogy a feszültség csökken.
A fáradtságot, a negatív gondolatokat ellensúlyozza, sőt a boldogságszintet, és a energiaszintet emeli a gyakori hálaadás, mert a pozitív dolgokra irányítja a figyelmet. A pozitív érzések növeléséhez vezethet hálanaplót, vagy végezheti – családjával közösen is - a Három áldás gyakorlatot: Gondolják át, hogy mi sikerült az adott napon jól, találjanak 3 pozitív dolgot a napjukban.
És végezetül, ne feledje, hogy az élet érték, ha a munka és a család között egyensúlyozik, az azt jelenti, hogy van családja és van munkája, amiért érdemes küzdeni.
Amennyiben segítséget kérnél egy szakembertől a témában, keresd pszichológus kollégáinkat a DokiApp-ban!
Forrás:
Hajduska M. (2022). Krízislélektan. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó
Mogyorósy-Révész Zsuzsanna (2021). Érzelemszabályozás a gyakorlatban. Újrakapcsolódás a belső biztonsághoz. Budapest: Kulcslyuk Kiadó
Köműves Zs., Kozák Cs., Walter V. (2023).A gyermekes anyák nehézségei a munka világában. Metszetek, 12 (1), 29-51.
Neményi M., Takács J. (2018). Családfenntartó anyák munka-magánélet harmonizációs kísérletei Magyarországon. In: Dilemmák és stratégiák a család és munka összehangolásában. L'Harmattan, Budapest, pp. 355-380. ISBN 978-963-414-394-9
Sztányi-Szekér B., Hőgye-Nagy Á., Szemán-Nagy A. (2023). Jól-lét, élettel való elégedettség és a munka-család konfliktus közti kapcsolat a dolgozó anyák körében. Új Munkaügyi Szemle, IV (1). 23-32.
コメント